6. Fejezet - A meglepetés

Sajnos nem jött össze az 5 komment, de mivel már nem tudtam várni a résszel, ki kellett raknom. :) Viszont most már remélem, hogy összejön az a bizonyos 5 darab megjegyzés...

UI.: Imádtam a srácainkat az Olimpia záróünnepségén. :) Büszkék vagyunk rátok!

[Réka szemszöge]

Az ablakon beszűrődő reggeli napfény megcsiklandozta az arcomat, mire én álmosan kezdtem törölgetni a szemem. Egy ágyban ébredtem, be voltam takarva. Fogalmam sem volt arról, hogy kerültem a fotelről ide. A szoba üresen állt, magányosan kászálódtam ki a takaró fogságából. Az éjjeliszekrényen találtam egy borítékot a nevemmel ellátva, egy üzenettel a belsejében: "Jó reggelt, napsugár :) Menj az erkélyre, vár egy kis meglepi  .xx - Harry"

Szótfogadóan felkaptam egy köntöst, és kisétáltam az ajtón. Egy festővászonnal találtam magam szembe, és egy újabb üzenettel: "Mesélted, hogy szeretsz festeni, gondoltam örülnél neki. Alig várom, hogy lássam a végeredményt! ;)  .xx - Harry"

Elmosolyodtam, majd festeni kezdtem. Lefestettem, ahogy az épületek között előbukkan a nap, és ahogy annak a fénye tükröződik azon a megannyi ablakon. Valóban mesés volt onnan a kilátás. Órákig festegettem, már az utolsó simításokat végeztem, amikor valaki hátulról átölelt. Én ijedtemben hátrakaptam az ecsettel, majd amikor hátrafordultam Harry maszatos arcával találtam magam szembe.

Hé! Ezt még visszakapod. - mondta hevesen, majd ő is az arcomba nyomta az ecsetemet.

Ha harc, hát legyen harc! - kiáltottam el magam, majd megfogtam a festékes dobozt és úgy dobáltam hozzá tempera bombákat. Harry dobta a citromsárgát, én a kéket, majd jött a piros, fehér és a fekete. A nagy csatában áldozatul esett a fiú fehér, márkás pólója, amit egy mozdulattal a földre dobott, majd a festékes tenyerével végigsimított a hajamon, rendesen összekenve azt. Ezután mérges fejjel, bosszú gyanánt bekentem a kezeimet neon rózsaszín temperával, és jól a hajába nyomtam. Mire ő úgy hisztizni kezdett, mint egy kislány.

- Naaa! Ma mostam hajat. - görbült le a szája.

- Kölcsön kenyér vissza jár! - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd hangos röhögőgörcs tört ki belőlem. Annyira nevettem, hogy bele kellett kapaszkodnom Harrybe, de végül sikerült a földre rántanom szegényt, és már mindketten a földön nevettünk. 

- Hát itt meg mi folyik? - toppant be váratlanul Louis Harry kulcsaival a kezében.

- Nem látsz a szemedtől, Tommo? - vigyorodott el Harry.

- Ja, az már más. - kacsintott Lou, mikörben Hazza felsegített a földről. 

- Azt hiszem elmegyek megmosakodni. - utaltam a festékfoltokra szerte a testemen.

- Várj! - fogta meg Harry a kezem. - Legyél kész 8-ra, érted megyek.

- De hova...

- Sss. - folytotta belém a szót. - Majd meglátod. - kacsintott.

- Hát jó, sziasztok. - mondtam, majd a szobám felé vettem az irányt. Átviharoztam Harry ágya mellett, felvettem a pulcsimat és mentem tovább. Mikor benyitottam a barátnőimhez, Anna ugrott a nyakamba.

- Hát te meg merre jártál? Úgy hiányoztál te lány. - mosolygott rám. 

- Erre-arra... Festettem.

- Azt látom. - nevetett. - De ezt mégis hogy sikerült összehozni? - mutatott a ruhámra.

-Ja, csak egy dilissel lettem összezárva. - mosolyodtam el.

- És annak a dilisnek van neve is? - bökött oldalba.

- Hmmm... úgy rémlik, hogy Styles. Harry Styles. - vettem viccesre a formát. - De most mennem kéne tusolni, ugyanis azt hiszem randira hívott. - pirultam el. 

- Akkor engedd meg, hogy megcsináljam a hajad. - erősködött.

- Rendben. Mindjárt jövök. - és ezzel ott is hagytam. Beálltam a tusoló alá, és percek múlva már a hajamat is víz lepte el. Lassacskán minden tiszta hab lett, majd törülközőért nyúlva kiléptem a fülkéből. Megszárítkoztam, magamrakaptam egy köntöst és kisétáltam a lányokhoz.

- Melyiket vegyem fel? - mutattam egy fehér, illetve egy fekete koktélruhára.

- Fehér. - jött a válasz mindkettőjüktől. Belebújtam, majd feldobtam egy természetes sminket, és jöhetett a haj. Anna remek munkát végzett, és közben kivesézgettük, mi történt velünk amíg nem találkoztunk. Kinga elmesélte a csókját Niallel, Anna pedig a Liammel való kínos találkozást. Elég hamar kész lettem, ezért gondoltam átmegyek Harryhez. Már épp kopogásra emeltem volna a kezem, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Hazza állt ott egy szál rózsával a kezében, és engem bámult.

- Hahó, itt vagy? - nevettem.

- Igen, gyönyörűen nézel ki. - pirult el.

- Te meg szívdöglesztően. Apropó, mostmár elmondod, hogy hová viszel? - csillant fel a szemem.

- Nem, majd meglátod. - vigyorgott. - Szabad? - tartotta ki a kezét, én pedig egy bólintás kíséretében belekaroltam. Beültünk a kocsijába, majd egy ismeretlen helyre hajtott. Egy tisztás közepén álltunk meg, ahol nagy meglepetésemre egy helikopter parkolt. Harry felsegített a szerkezetbe, majd beült mellém, és felszálltunk a géppel. A kilátás gyönyörű volt, a sötét éjszakában csak az épületek fényei csillogtak. Végig szorítottam a fiú kezét, és csak ámultam a látványtól. Mire feleszmélhettem volna, a helikopter leszállt egy magas épület tetején, ahol egy rejtett fal mögött meg volt terítve két személyre egy asztal, gyertyákkal díszítve, mellette egy pincér állt. 

- Harry... - habogtam. - Ez gyönyörű. Hazz elmosolyodott, és kihúzta nekem a széket. Leült velem szemben, és szólt a pincérnek, hogy hozhatja a fogást.

- Tetszik? - pirult el.

- Na ne hülyéskedj, már hogy ne tetszene? - mosolyogtam.

- Akkor jó. Remélem szereted a carbonarát, én főztem. - mondta büszke vigyorral az arcán.

- Te főztél? - kerekedett ki a szemem. - Ja, mellesleg imádom. - simogattam meg a pocakomat.

- A különleges lányok megérdemlik a főztömet. - kacsintott, majd ki is hozták az ételt. Mesés volt az illata, és alig bírtam megállni, hogy ne tömjem be egyszerre az egészet. Isteni volt. Soha nem ettem még olyan jót.

- Finom volt, nagyon ügyes vagy. - mondtam, miután az utolsó szál tésztát is kikotortam a tányéromról.

- Akkor jöhet a desszert? 

- Jöhet. - bólintottam. - De már nem fér sok belém, remélem nem baj. - nevettem fel.

- Akkor préselj egy kis helyet. - kacsintott, majd meg is jött az említett fogás. Harry kikapta a pincér kezéből a tálcát, és elindult felém. Felálltam a székből, és elvettem a gyülölcskelyhemet. Annyira ínycsiklandozóan festett, hogy azonnal ettem egy kis tejszínhabot a tetejéről.

- Van egy kis hab az arcodon. - mutogatott felém.

- Hol?

- Várj, leszedem. - mondta, majd letörölte az arcom, közel húzott magához és megcsókolt. A kezemben lévő tálat lassan lecsúsztattam az asztalra, és magamhoz öleltem. Beletúrtam a göndör fürtjeibe, ő a derekamat simogatta. Egy széles mosoly keretében húzódtunk el egymástól...