7. Fejezet - A tópart

Megérkezett a 7. fejezet is, bocsi a késésért, de nem volt erőm jönni. Köszönöm annak a 2 személynek, akik feliratkoztak hozzánk, jól esik :) Ha tetszik a blog, ti is iratkozzatok fel bátran, ha és a következő rész 5 komment után jön.

[Harry szemszöge]

Réka gyönyörű volt a holdfényben. Azt hiszem, hogy beleszerettem, de nem akarok semmit siettetni. Mindent a maga idejében. De az a csók... Mindent elárult. Olvastam a tekintetében. Ragyogott, magabiztosabbnak tűnt. Akkor határoztam el, sőt, éreztem, hogy Ő kell nekem. Senki más.

- Mit nézel rajtam annyira? - keltett fel Réka az elmélkedésemből.

- Csak gyönyörű vagy. - mosolyogtam.

- Ó, hát köszönöm... - lehajtotta a fejét, és megköszörülte a torkát.

- Talán baj, hogy szépnek tartalak? - néztem értetlenül.

- Nem, csak... ez egy hosszú történet, és nem akarom elrontani az estét... és még a desszert is hátra van.

- Rendben... De utána menjünk sétálni. 

- Remek ötlet! - vigyorgott, majd hamar be is nyomta a gyümölcsöket a kehelyből. - Mehetünk? - kérdezte, majd karöltve távoztunk a helyszínről, beszálltunk a helikopterbe, majd az egy park mellett tett le minket. Ott volt egy tópart a közelben, találtunk egy kis stéget és odasétáltunk. Kezeink összefonódtak, és úgy néztük a csillagokat. 

- Biztos nem akarsz beszélni róla? Jó hallgatóság vagyok. - cirógattam meg a kézfejét.

- De... Előbb-utóbb úgyis elmondanám. - mély levegőt vett, és belekezdett.

[Réka szemszöge]

- Volt egy srác... - sóhajtottam. - Az történt, hogy teljesen belezúgtam, jártunk, de azért dobott, mert szerinte csúnya vagyok... És a fejemhez vágta, hogy ő soha nem szeretett, csak fogadott a hülye haverjával, hogy jól megszivasson. Azóta sem hevertem ki, mivel nekem ő volt az első szerelmem, és így átvert. Azóta nem merek bízni senkiben, de még soha... - de itt elhallgattam.

- Soha mi? - vonta fel a szemöldökét.

- Harry, ez nekem kínos... - fordultam el.

- Előttem nem kell szégyellni semmit. - bíztatott. Ránéztem, majd tekintetem mélyen a szemeibe fúródott. Kíváncsian várta a válaszomat, de nem bírtam megszólalni. Extázisba hozott. A kezeim megremegtek, gyengének éreztem magam. Pillantása csábított, akár egy mágnes. Hihetetlen érzés volt.

- Még soha nem éreztem így valaki iránt... Mint irántad. - válaszoltam kábultan. Akaratlanul is kimondtam, majd mikor ráeszméltem szavaim súlyára, elpirultam. Nem volt szándékomban elmondani neki... Még nem.

- Ó, igen? - vigyorgott. - Ez remek hír, ugyanis én is így érzek. - simított végig a karomon, majd megfogta a kezem. - És valahogy csak előcsalogatjuk az önbizalmadat is, bízd csak rám. - kacsintott. 

Egy hatalmas mosollyal nyugtáztam, majd felpillantottam az égre. A csillagok eltűntek, mintha egy fátyol lepte volna el őket. A szél hirtelen belekapott a hajamba, és éreztem, ahogy apró cseppek lepik el a karjaimat.  De mi csak álltunk ott némán, elveszve egymás tekintetében. Mintha misem történne. Egyre közelebb húzott magához, majd mire feleszméltem volna, az ajka az enyémhez simult. Csókunk hosszú volt, és forró. A lábaim beleremegtek, éreztem, ahogy a szívem kalapál. Erősen kapaszkodtam a karjaiba, nehogy a vízben végezzük. Mikor elhúzódtunk egymástól láttam egy csillanást gyönyörű kékeszöld szemében, ami szinte ordította, hogy milyen boldog. Nyitott könyv volt. A tekintete mindent elárult. 

- Ugye tudod, hogy most valóra váltottad az álmom? - suttogtam, miközben a hüvelykujja végigsuhant az arcomon. Elmosolyodott, majd magához ölelt.

- Te is az enyémet. - majd ismét egy csókkal viszonozta. Mohón repetáztam, mint egy éhes kisgyerek...

A másik pillanatban viszont már ismét a karjaiban pihentem, éreztem az illatát.

- Szeretlek Harry. - hagyták el e szavak a számat, melyek megerősítették bennem az érzéseimet iránta. Az arcomat belefúrtam a mellkasába, ő a hajammal babrált, és így álltunk ott talán egy percig. Életem leghosszabb perce volt ez. Harry karjaiban megállt az idő, csak az esőcseppek hulltak ránk hevesen. Számomra ez volt egy tökéletes nap tökéletes befejezése...

6. Fejezet - A meglepetés

Sajnos nem jött össze az 5 komment, de mivel már nem tudtam várni a résszel, ki kellett raknom. :) Viszont most már remélem, hogy összejön az a bizonyos 5 darab megjegyzés...

UI.: Imádtam a srácainkat az Olimpia záróünnepségén. :) Büszkék vagyunk rátok!

[Réka szemszöge]

Az ablakon beszűrődő reggeli napfény megcsiklandozta az arcomat, mire én álmosan kezdtem törölgetni a szemem. Egy ágyban ébredtem, be voltam takarva. Fogalmam sem volt arról, hogy kerültem a fotelről ide. A szoba üresen állt, magányosan kászálódtam ki a takaró fogságából. Az éjjeliszekrényen találtam egy borítékot a nevemmel ellátva, egy üzenettel a belsejében: "Jó reggelt, napsugár :) Menj az erkélyre, vár egy kis meglepi  .xx - Harry"

Szótfogadóan felkaptam egy köntöst, és kisétáltam az ajtón. Egy festővászonnal találtam magam szembe, és egy újabb üzenettel: "Mesélted, hogy szeretsz festeni, gondoltam örülnél neki. Alig várom, hogy lássam a végeredményt! ;)  .xx - Harry"

Elmosolyodtam, majd festeni kezdtem. Lefestettem, ahogy az épületek között előbukkan a nap, és ahogy annak a fénye tükröződik azon a megannyi ablakon. Valóban mesés volt onnan a kilátás. Órákig festegettem, már az utolsó simításokat végeztem, amikor valaki hátulról átölelt. Én ijedtemben hátrakaptam az ecsettel, majd amikor hátrafordultam Harry maszatos arcával találtam magam szembe.

Hé! Ezt még visszakapod. - mondta hevesen, majd ő is az arcomba nyomta az ecsetemet.

Ha harc, hát legyen harc! - kiáltottam el magam, majd megfogtam a festékes dobozt és úgy dobáltam hozzá tempera bombákat. Harry dobta a citromsárgát, én a kéket, majd jött a piros, fehér és a fekete. A nagy csatában áldozatul esett a fiú fehér, márkás pólója, amit egy mozdulattal a földre dobott, majd a festékes tenyerével végigsimított a hajamon, rendesen összekenve azt. Ezután mérges fejjel, bosszú gyanánt bekentem a kezeimet neon rózsaszín temperával, és jól a hajába nyomtam. Mire ő úgy hisztizni kezdett, mint egy kislány.

- Naaa! Ma mostam hajat. - görbült le a szája.

- Kölcsön kenyér vissza jár! - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd hangos röhögőgörcs tört ki belőlem. Annyira nevettem, hogy bele kellett kapaszkodnom Harrybe, de végül sikerült a földre rántanom szegényt, és már mindketten a földön nevettünk. 

- Hát itt meg mi folyik? - toppant be váratlanul Louis Harry kulcsaival a kezében.

- Nem látsz a szemedtől, Tommo? - vigyorodott el Harry.

- Ja, az már más. - kacsintott Lou, mikörben Hazza felsegített a földről. 

- Azt hiszem elmegyek megmosakodni. - utaltam a festékfoltokra szerte a testemen.

- Várj! - fogta meg Harry a kezem. - Legyél kész 8-ra, érted megyek.

- De hova...

- Sss. - folytotta belém a szót. - Majd meglátod. - kacsintott.

- Hát jó, sziasztok. - mondtam, majd a szobám felé vettem az irányt. Átviharoztam Harry ágya mellett, felvettem a pulcsimat és mentem tovább. Mikor benyitottam a barátnőimhez, Anna ugrott a nyakamba.

- Hát te meg merre jártál? Úgy hiányoztál te lány. - mosolygott rám. 

- Erre-arra... Festettem.

- Azt látom. - nevetett. - De ezt mégis hogy sikerült összehozni? - mutatott a ruhámra.

-Ja, csak egy dilissel lettem összezárva. - mosolyodtam el.

- És annak a dilisnek van neve is? - bökött oldalba.

- Hmmm... úgy rémlik, hogy Styles. Harry Styles. - vettem viccesre a formát. - De most mennem kéne tusolni, ugyanis azt hiszem randira hívott. - pirultam el. 

- Akkor engedd meg, hogy megcsináljam a hajad. - erősködött.

- Rendben. Mindjárt jövök. - és ezzel ott is hagytam. Beálltam a tusoló alá, és percek múlva már a hajamat is víz lepte el. Lassacskán minden tiszta hab lett, majd törülközőért nyúlva kiléptem a fülkéből. Megszárítkoztam, magamrakaptam egy köntöst és kisétáltam a lányokhoz.

- Melyiket vegyem fel? - mutattam egy fehér, illetve egy fekete koktélruhára.

- Fehér. - jött a válasz mindkettőjüktől. Belebújtam, majd feldobtam egy természetes sminket, és jöhetett a haj. Anna remek munkát végzett, és közben kivesézgettük, mi történt velünk amíg nem találkoztunk. Kinga elmesélte a csókját Niallel, Anna pedig a Liammel való kínos találkozást. Elég hamar kész lettem, ezért gondoltam átmegyek Harryhez. Már épp kopogásra emeltem volna a kezem, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Hazza állt ott egy szál rózsával a kezében, és engem bámult.

- Hahó, itt vagy? - nevettem.

- Igen, gyönyörűen nézel ki. - pirult el.

- Te meg szívdöglesztően. Apropó, mostmár elmondod, hogy hová viszel? - csillant fel a szemem.

- Nem, majd meglátod. - vigyorgott. - Szabad? - tartotta ki a kezét, én pedig egy bólintás kíséretében belekaroltam. Beültünk a kocsijába, majd egy ismeretlen helyre hajtott. Egy tisztás közepén álltunk meg, ahol nagy meglepetésemre egy helikopter parkolt. Harry felsegített a szerkezetbe, majd beült mellém, és felszálltunk a géppel. A kilátás gyönyörű volt, a sötét éjszakában csak az épületek fényei csillogtak. Végig szorítottam a fiú kezét, és csak ámultam a látványtól. Mire feleszmélhettem volna, a helikopter leszállt egy magas épület tetején, ahol egy rejtett fal mögött meg volt terítve két személyre egy asztal, gyertyákkal díszítve, mellette egy pincér állt. 

- Harry... - habogtam. - Ez gyönyörű. Hazz elmosolyodott, és kihúzta nekem a széket. Leült velem szemben, és szólt a pincérnek, hogy hozhatja a fogást.

- Tetszik? - pirult el.

- Na ne hülyéskedj, már hogy ne tetszene? - mosolyogtam.

- Akkor jó. Remélem szereted a carbonarát, én főztem. - mondta büszke vigyorral az arcán.

- Te főztél? - kerekedett ki a szemem. - Ja, mellesleg imádom. - simogattam meg a pocakomat.

- A különleges lányok megérdemlik a főztömet. - kacsintott, majd ki is hozták az ételt. Mesés volt az illata, és alig bírtam megállni, hogy ne tömjem be egyszerre az egészet. Isteni volt. Soha nem ettem még olyan jót.

- Finom volt, nagyon ügyes vagy. - mondtam, miután az utolsó szál tésztát is kikotortam a tányéromról.

- Akkor jöhet a desszert? 

- Jöhet. - bólintottam. - De már nem fér sok belém, remélem nem baj. - nevettem fel.

- Akkor préselj egy kis helyet. - kacsintott, majd meg is jött az említett fogás. Harry kikapta a pincér kezéből a tálcát, és elindult felém. Felálltam a székből, és elvettem a gyülölcskelyhemet. Annyira ínycsiklandozóan festett, hogy azonnal ettem egy kis tejszínhabot a tetejéről.

- Van egy kis hab az arcodon. - mutogatott felém.

- Hol?

- Várj, leszedem. - mondta, majd letörölte az arcom, közel húzott magához és megcsókolt. A kezemben lévő tálat lassan lecsúsztattam az asztalra, és magamhoz öleltem. Beletúrtam a göndör fürtjeibe, ő a derekamat simogatta. Egy széles mosoly keretében húzódtunk el egymástól...

5. Fejezet - Gitáros randi

Sziasztok! meghoztam az 5. részt is, és innentől kezdve 5 komment után hozom a kövit. :) Jó olvasást!

[Niall szemszöge]

Éppen csirkeszárnyakat falatoztam, amikor ismerős hangokat hallottam beszűrődni a folyosóról. Megtöröltem a mancsomat, majd a bejárat felé vettem az irányt. Lassan kinyitottam az ajtót, majd nagyot dobbant a szívem, mert megláttam Őt. Egy mosoly keretében hirtelen berántottam. 

- Hé! - jajdult fel, majd felnevetett. A kacagása annyira fertőző volt rám nézve, hogy kénytelen voltam én is a hasamat fogni a röhögéstől. - Adsz nekem is? - mutatott a félig üres tányéromra. - Éhen halok. 

- Inkább rendelek, mert én ebbe már bele ettem. - mosolyogtam rá, majd tárcsáztam is a szobaszervízt. Hamar kihozták a kívánt ételt, majd jóízűen el is tűntette. Olyan gyorsasággal, ami még nekem is meghaladná a képességeimet. Én csak elmerülve néztem a lányt, és észre se vettem, hogy engem szólongat. 

- Föld hívja Niallt. - hadonászott kezeivel. Feleszméltem, majd egy kaján vigyorral az arcomon megfogtam a kezét és a fotelbe húztam. Az ölébe biggyesztettem a gitáromat, majd esetlenül megfogta. Megmutattam neki, hogy hogyan is kell tartani, majd spontán elkezdte pengetni a húrokat. Egész ügyesen belejött, majd jött a szakszerű oktatás. Először következetett az A-Dúr. Megfogtam a az ujjait, és a gitár húrjaira helyeztem. Ahogy megpengette a hangszert, láttam rajta, hogy sikerélményben lett része. Eztután következett az A-Moll majd az ABC többi hangjával is egyenként eljátszottuk ezeket. Miután kellőképpen ráérzett, megpróbáltam neki megtanítani a Momentset. Halkan dúdoltam  a szöveget, majd ő is becsatlakozott. 

- Nagyon jól megy. - dicsértem meg. 

- Nyílvánvaló, mert profitól tanulok. - nyújtotta ki a nyelvét pajkosan. Mosollyal viszonoztam, majd mélyen egymás szemébe nézve egyre közelebb hajoltam hozzá. A szívem egyre hangosabban zakatolta Kinga nevét, majd ez a mesébe illő pillanat Zayn "Vas Happenin?" kiáltásának következtében ért véget. A fiú értetlenkedve nézett ránk, mire Kinga gyorsan kiugrott az ölemből, és lángoló arccal fordult el. 

- ZAAAYN. - keltem ki magamból. 

- Hopsz, bocsika látom megzavartam valamit. - huzogatta a szemöldökét. - Na jól van gyerekek, aztán védekezzetek. - kacsintott, majd kisuhant a szobából. Kikerekedett szemekkel összenéztünk Kingával, majd hangosan felnevettünk.

- Mindig ilyen hülye? - kérdezte Kinga, miközben törölgette a nevetés által kipréselődött könnycseppeket az arcáról.

- Igen, de hanyagoljuk ezt a témát. - kacsintottam rá, majd közelebb húztam magamhoz és végre megcsókoltam. Hosszú, szenvedélyes csókban forrtunk össze, majd zihálva húzódtunk el egymástól. Diadalittas mosollyal fordultam felé, és végigsimítottam selymes tincsein.

- Nincs kedved holnap velem ebédelni? - pirultam bele a kérdésembe.

- De, boldogan! - ragyogott fel a szeme. - Mit eszünk?

- Majd meglátod. - kacsintottam.

- Már alig várom. - nevetett - De viszont most mennem kell, elég későre jár, és Anna már biztos megérkezett. 

- Hát jó. - vágtam szomorú fejet. - Holnap egyre megyek érted, aztán kész legyél. - mosolyogtam.

-Jó, rendben. - vigyorgott. - Jó éjt. - mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót...

4. Fejezet - A törülközős incidens

[Anna szemszöge]

Mikor én is megérkeztem a szállodába felhívtam Rékát, a legjobb barátnőmet, hogy melyik szobába kell mennem. Nem vette fel a telefont, ezért hívtam még egyszer. Ez is sikertelen volt, ráadásul Kinga sem vette fel. Nem volt más választásom, mehettem a recepcióra. Megérdeklődtem, hogy melyik szobában vannak a lányok, majd elindultam a lift felé. Út közben belebotlottam egy rohanó fiúba, nem tudtam mire vélni. Hasonlított Louis Tomlinsonra, de ezt a felvetést gyorsan semmissé tettem, mivel az lehetetlen. Idő közben felértem a megadott emeletre, és benyitottam a szobába. Ledobtam a táskám az ágyra, és értetlenül bámultam. Hihetetlen nagy kupi volt, ráadásul mindenütt férfi ruhadarabok hevertek. Gondoltam, hogy rossz szobába jöttem be, és amit ezután láttam megerősítette bennem a gondolatot. Egy törülközős srác sétált ki a zuhanyzóból, és amint megláttam az arcát még jobban ledöbbentem. Liam Payne állt ott, feltételezem meztelenül. 

- Jesszusom. - csúszott ki a számon, majd gyorsan a szemem elé kaptam a kezem - Bocsi nem tudtam, hogy izé.. hogy te vagy itt. - pirultam el.

- Nemár. Már megint egy őrült rajongó. Hol vannak a biztonsági őrök?! Hogy jöttél be egyáltalán? - mordult rám.

- Nyitva volt az ajtó. - mutattam a bejárat felé. - És a recepciós azt mondta, hogy itt vannak a barátnőim, szóval tényleg nem direkt volt. - szabadkoztam bocsánat kérő hangon. Lassan elemeltem a kezem az arcomról, és felkaptam a táskám. - Nem igazán értem, hogy ezen most mit kaptad fel a vizet, hiszem nem is láttam semmit, de akkor mindegy, megyek is. - mondtam, majd gyorsan kiviharoztam a szobából. Becsaptam magam mögött az ajtót, majd  ismét egy rohanó srác került az utamba. Ezúttal Zayn volt az, már nem kételkedtem.

- Zayn! - kiabáltam utána, mire ő megfordult. - Nem láttál véletlenül két velem egy idős lányt ezen az emeleten?

- De, az a szobájuk. - bökött egy ajtóra. Megköszöntem, majd benyitottam. Senki sem volt benn, nem értettem hova tűnhettek. Biztos örülnek a fiúknak, remélem találkoztak velük. Mit sem érdekelve a lányok hollétéről kipakoltam a táskám és elmentem zuhanyozni. A víz frissítő volt, jól esett. Ez kellett most nekem, közben átgondoltam a mi kis "vitánkat" Liammel. "Hogy borulhatott ki ezen? Ennyire zaklatják a rajongók, és ezt hozzák ki belőle? Nem ilyennek képzeltem, az már biztos." Ezek a gondolatok futottak át a fejemen, miközben a víz zuhatagként borult a vállamra. Órákig benn tusoltam, közben ment a rádió. Egymás után adták a One Direction számokat, én pedig nem bírtam ki, énekeltem és táncoltam. Egy kis időbe beletelt, amíg kikászálódtam a zuhany alól, felkaptam egy törülközőt magamra, és énekelve kisétáltam. Nagy meglepetésemre Liam állt előttem.

- Hé! - kiáltottam fel, majd a kezeimmel takargattam magam. 

- Na már kvittek vagyunk. - nevetett. - Amúgy meg bocsánatot kérni jöttem az előbbiért. Nem kellett volna úgy kikelnem magamból, sajnálom. - nézett rám ellenállhatatlan kiskutya szemekkel. 

- Semmi baj, megértem. - mosolyodtam el. - Viszont ha nem bánod, én most visszamegyek és felöltözök.

- Jaj nem akarok zavarni. - emelte maga elé a kezeit.

- Nem zavarsz, várj meg itt. - kacsintottam. Ezzel el is tűntem a fürdőszobában, majd pár perc múlva kész is lettem. Liam az ágyon ült, és a magazinomat lapozgatta. Nem tudom, mi érdekeset talált benne, ugyanis divat és szépség cikkekkel volt teletömve. 

- Kéééész vagyoook! - rohantam hozzá üvöltözve.

- Na azt látom. - vigyorgott. - Egyébként még nem is mondtad, hogy mi a neved. - bökött oldalba.

- Anna. - válaszoltam nemes egyszerűséggel. - És egyébként te találkoztál a barátnőimmel? - váltottam témát.

- Réka, és Kinga, ugye? Igen, volt hozzájuk szerencsém.

- És nem tudod véletlen, hogy hol vannak most? - húztam fel a szemöldököm.

- Hát annyit láttam, hogy elindultak valami gyógyszerért a recepcióra. Azóta nem jöttek vissza és Niallnek meg Harrynek is nyoma veszett. Van egy olyan érzésem, hogy nincsenek egyedül... - válaszolt titokzatosan, amire én még kíváncsibb lettem, mert nekem senki sem mond semmit.

- Te tudsz valamit. - húztam résnyire a szemem.

- Hát jó. Rövid leszek. - vigyorgott - Szóval voltunk a strandon és Niall ott találkozott Kingával, beszélgettek. Viszont Rékának nem volt ekkora szerencséje, és úgy ismerkedett meg Harryvel, hogy Harry rendesen fejbe találta egy labdával. Gondolom azért kellett a gyógyszer, mert fáj szegénynek a feje. Nem is csodálom. - fejezte be a mondatot. Így már minden érthető lett számomra, az is, hogy miért nem vették fel a telefonjukat a lányok. Ugyanis itt hagyták az ágyon. Idő közben sokat beszélgettünk Liammel, és megismertük egymást. 

- Már elég későre jár. Mennem kéne. - mosolygott.

- Igen, én is kezdek fáradni... Majd holnap beszélünk. - szólaltam meg én is, majd elköszöntünk, bedőltem az ágyba, és reggelig ki sem nyitottam a szemem. Azonnal elnyomott az álom...

3. Fejezet - A szálloda

[Réka szemszöge]

Elintéztük az ügyeket, már alig vártam, hogy lefekhessek aludni a pihe-puha ágyikóba. A fejem hasogatott, néha azt hittem, hogy fel fog robbanni. Durván eltalálhatott az a labda, csoda, hogy nem kaptam agyrázkódást. A szüleink véletlen egy emelettel lejjebb kerültek, mint mi, de Kingával nem is bánkódtunk. Volt minibár, cuki kis  tüsfürdő a zuhanyzó mellett, tiszta, puha törülközők a szálloda logójával ellátva, valamint többek közt köntösök is. Ahogy így elmélyülten nézelődtem, észre sem vettem, hogy Kinga már ki is pakolt. Bedőltem az ágyba, és vártam, hogy elnyomjon az álom. Amikor hirtelen nagy zajra lettünk figyelmesek. A folyosóról jött a hang. Olyan volt, mintha valakit élve megnyúznának.

- Mi lehet ez? - néztem Kingára.

- Nem tudom, de én biztos nem mernék kimenni a helyedben. - jött a válasz.

- Hát pedig muszáj lesz, mert ez a fejfájás kikészít. Megyek, szerzek gyógyszert. - mondtam, majd óvatosan résnyire kinyitottam az ajtót. Kidugtam a fejem, nem volt itt senki. - Kijöhetsz, elmentek - szóltam vissza Kingának, de ahogy kimondtam, három srác rohant el előttem. Kommandósat játszottak vagy mi, de amint megláttak, félbeszakadt. Liam, Zayn és Louis voltak azok. Gondolhattam volna, csak ők ennyire idióták, hogy egy szállodában ilyen hangokat adjanak ki.

- Hát te? - kérdezte Liam, mellette pedig a többiek kérdőn néztek rám.

- Épp aludni próbáltam, de amúgy épp ezt akartam én is kérdezni tőletek. - mondtam kissé flegmán. - Ja, és ebben a szállodában nyaralunk... - tettem hozzá.

- Na kiderítetted, kik voltak azok? - jött ki Kinga is ásítozva. - Ja, csak ti. Mily' meglepő. - nevetett. - Amúgy azért jöttem, hogy elkísérjelek egy darabig, mert apáéknál maradt a laptopom. - nézett rám, elköszöntünk a fiúktól, majd elindultunk. De alig tettünk meg pár lépést, az egyik szobaajtó kinyílt, Niall jelent meg előttünk. Vigyorgott egyet, majd berántotta Kingát a szobájába. Álmosan vállat vontam, majd tovább indultam. Ám ez sem tartott sokáig, mert hirtelen valaki rámugrott, és a földön végeztük.

- Jajj bocsi, azt hittem, hogy Louis az. - vigyorgott rám Harry.

- Király, ömm megtennéd, hogy leszállsz rólam? - nevettem.

- Hoppá. Bocsi. - pirult el, majd lekászálódott rólam.

- Te mindenért bocsánatot kérsz? - mosolyogtam, miközben ő felsegített.

- Hát tudod ma már másodjára teszek kárt benned, szóval muszáj vagyok. - mosolygott ő is.

- Igen, ami azt illeti... van nálatok fájdalomcsillapító? Szét megy a fejem...

- Persze, gyere be hozzám, és adok. - kacsintott rám. Beleegyeztem, és elindultunk a szobája felé, ami úgy nézett ki, mint egy csatatér.

- Bocsi a kupiért, de nem volt időm takarítani.

- Nem volt időd? Inkább a szobalány nem járt még itt, mert félt bejönni.  - nevettem fel. Harry is elmosolyodott, majd a kezembe nyomott egy fehér kis pirulát, meg egy pohár vizet. Bevettem a gyógyszert, majd leültem a fotelbe. Rákönyököltem, a térdemre, majd elkezdtem masszírozni a halántékomat. Míg Harry kiment a mosdóba eldöltem és a fotel karfájára hajtva a fejem mély álomba merültem.

Közvélemény kutatás

Sziasztok! :) Tudom, hogy még új a blog, meg minden, de azért már elég sok "kattintást" találtam a statisztikában, és most arra lennék kíváncsi, hogy hányan olvassátok ténylegesen a blogot? Akinek tetszik eddig a történet, az írjon kommentet, vagy akár a részekhez is külön komizhattok, nagyon sokat segítene. :)

xx. Réka

2. Fejezet - Véletlen baleset

[Réka szemszöge]

Épp, hogy odaértünk a strandra rögtön ki is szúrtam egy jó kis napozós helyet. Ledobtam a törülközömet, bekentem magam naptejjel, és hagytam, hogy a pórusaim töltődjenek D vitaminnal. Mindeközben zenét hallgattam az iPod-omon, észre sem vettem, hogy elrepült az idő. Mire feleszméltem, Kinga állt mellettem széles vigyorral az arcán. Kérdezgettem, hogy mi lelte, de ő csak azt mondogatta, hogy majd meglátom. Kisvártatva feladtam a faggatózást, majd elindultunk a medence felé lehűteni magunkat. Élveztem a vizet, nagyon jól esett. Kingán mást is véltem felfedezni: hatalmas mosollyal az arcán kacsintgatott feltételezem egy srác felé. Nem bizonyosodhattam meg róla, ugyanis abban a pillanatban eltalálta a fejemet egy labda, és teljesen elsüllyedtem. Ámde valaki hirtelen megfogta a kezem, felhúzott. Mire kinyitottam a szemem, el sem akartam hinni, kit látok. Teljesen abban a tudatban voltam, hogy agyrázkódást kaptam, és halucinálok. Szédülni kezdtem, majd minden elhomályosult. Arra keltem, hogy valaki az ölében cipel. Hirtelen vizet kezdtem felköhögni, mire ő óvatosan letett a földre. 

- Jól vagy? - kérdezte aggódóan, mire én felnéztem az arcára. Gyönyörű kékeszöld szemei engem kémleltek, felvont szemöldökkel guggolt mellettem. Lassacskán felfogtam, hogy tényleg Harry Styles talált fejbe egy labdával, most pedig a válaszomra vár. 

- Igen... azt hiszem... egy kicsit fáj a fejem, de megleszek. - mosolyogtam a fiúra.

- Hát igen... ami a fejedet illeti, bocsi a labda miatt. Nem neked szántam - pirult el.

- Hát sejtettem - nevettem fel. 

- Fel tudsz állni?

- Megpróbálom. - megfogta a kezem, én imbolyogva rátámaszkodtam, és elkísért a táskámig.

- Meddig maradtok még? Kárpótlásul meghívnálak egy koktélra. - emelgette a szemöldökét. 

- Már nem sokáig, de az még belefér. - egyeztem bele, mire Harry szeme felcsillant. 

- Na akkor mehetünk? Út közben szólunk a többieknek. - bólintottam, majd követtem a fiút. A koktélom eszméletlen finom volt, nem volt benne alkohol. Italozás közben számot cseréltem Harryvel, és sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy rengeteg közös vonás van bennünk, valahogy éreztem is egy láthatatlan kötelet, ami húz hozzá. Mintha nem is a föld vonzása tartana itt, hanem ő... rég éreztem ilyet. Olyan volt, mint egy mágnes, aminek nem lehet ellenállni... Talán fél órán keresztül beszélgettünk, de már mennünk kellett, ebédelni a szüleinkkel, valamint bejelentkezni a szállodába. Lassacskán elköszöntünk a fiúktól, és út közben Kingával megtárgyaltuk a történteket.